A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy összefoglaló kifejezés, amely olyan tüdőbetegségeket jelöl, ahol a levegő áramlása korlátozott. COPD-s betegeknél a fizikai aktivitás bevezetése és fenntartása kihívások­kal teli, mivel a betegség jelentősen nehezíti a légzést. Ugyanakkor a rend­szeres testmozgás valójában javíthatja a COPD tüneteit. Ebben az áttekin­tésben a fizikai aktivitás klinikai hatásait tárgyaljuk, beleértve a komplex kardiopulmonális rehabilitációt is.

A diagnosztikai képalkotó vizsgálatok elrendelésekor – a sugárexpozíció csökkentése érdekében – az orvosoknak tartaniuk kell magukat felnőtt betegek esetében az Image Wisely, gyermekek esetében az Image Gently útmutatóhoz, valamint az American College of Radiology (ACR) megfelelő­ségi kritériumaihoz. Ez utóbbiak 193 diagnosztikai képalkotási és interven­ciós radiológiai témát, ezen belül 942 klinikai változatot és több mint 1680 klinikai szituációt ölelnek fel. A cikk a legfontosabb szakmai ajánlásokat tekinti át.

Az izomgyengeség oka sokszor nehezen azonosítható. Ha a valódi izomgyengeséget elkülönítettük a fáradtságérzéstől és a fájdalommal összefüggő motoros zavaroktól, neurológiai, reumatológiai, endokrin, genetikai és fertőzéses kórképek, gyógyszer- vagy toxinhatással összefüggő okok jönnek szóba. Időskori tünetegyüttes az esendőség és a harántcsíkolt izmok megfogyatkozása. 

A gyomor-bél rendszert érintő egyes daganatos megbetegedések prog­nózisa nagyon rossz. Szűréssel elsősorban a béldaganatok kialakulását lehet hatásosan megelőzni, így ezek a szűrővizsgálatok kiemelten fon­tosak. 

Az FDA engedélyezte az első olyan kombinált hormonális fogamzásgátló (szegeszteron-acetát és etinil-ösztradiol) hüvelygyűrűt (Annovera), amely akár egy évig is használható. 

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2018 augusztusában az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

Az endokrin diszruptorok (endocrine disrupting chemicals, EDC) olyan exogén anyagok vagy elegyek, amelyek beavatkoznak az endokrin rendszer funkcióiba. Több mint ezer anyagot neveztek meg mint lehetséges endokrin „rombolót”. Az ilyen vegyületekkel szemben védtelenek vagyunk, miközben azok szinte mindenütt jelen vannak, és egész életünkben folyamatosan ki vagyunk téve a veszélyeiknek.

Az Egyesült Államokban a szülész-nőgyógyászok egyre több olyan nőt látnak el, akik korábban a női nemi szervek megcsonkításán estek át.

A dózistudatosság mint munkahelyi gyakorlat elsajátításával a CT-vizsgá­latok sugárdózisa, a betegek veszélyeztetettsége csökkenthető. A modern szoftverekkel biztosítható a CT vizsgálatok robusztus adatmennyiségei alapján végzett optimalizáció, melyhez elengedhetetlen a protokollok harmonizálása. Megfelelően végrehajtott optimalizációval jelentős dózis csökkentés érhető el, de ehhez a klinikus és radiológus megfelelő együtt­működése létfontosságú. Az eredményes dóziscsökkentéshez változtatni kell a rögzült gyakorlatokon. Ha a diagnózis felállítását nem veszélyezteti, a képminőség romlása is megengedhető.

Az elhízáshoz a modern világban szinte mindenütt előítéletek társulnak, bár a történelem során voltak olyan időszakok, amikor azt sok helyütt a jólét és a termékenység szimbólumának tekintették. A túlsúly és elhízás (obes, obesitas) kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás káros lehet az egészségre, számos egészségi problémához és a várható élettartam csökkenéséhez vezethet. Túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (BMI, body mass index) 25,0–29,9 és elhízottnak, akinek 30 kg/m2 felett van. Ez utóbbin belül a BMI szerint alcsoportokat különböztetünk meg: BMI 30,0–34,9: I. fokú elhízás, enyhe; BMI 35,0–39,9: II. fokú elhízás, középsúlyos; és BMI ≥40,0: III. fokú elhízás, súlyos, morbid vagy extrém megjelöléssel illethetjük. Normális testsúlyról beszélünk 18,5 és 24,9 BMI esetén (a testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa).